Egy komcsi nyanya vagyok!

Receptek után most jöjjön egy kis könyvajánló :)

Hosszú hosszú idő után elkapott az olvasási láz. Ez többek közt nagynénémnek is köszönhető, akinek tucatszámra hozom viszem a könyveket az öregotthonba. Na nem a saját könyvespolcomról. Sajnos annyi könyvvel még nem büszkélkedhetek, hogy hetente újabb és újabb könyvekkel örvendeztessem meg az öreglányt. Túlbuzgó "pót unoka" révén a nyár elején beiratkoztam a könyvtárba és azóta hetente-kéthetente rovom a köröket az öregotthon és a könyvtár között...
A könyvek között akad pár amit jómagam is el- elolvasok. A mostani egy román iró Dan Lungu tollát dícséri "Egy komcsi nyanya vagyok" címmel. Még csak az elején járok, de már most mindenkinek meleg szívvel ajánlom. Régen volt már, hogy a buszon vagy egy kávézóban ülve fülig érő szájjal bújok egy könyvet... Utoljára talán Salinger Zabhegyezője váltott ki belőlem hasonló reakciókat középiskolás koromban :)))

Kedvcsinálónak részlet a könyvből:

      "Már egy hete... Már egy hete nincs nyugtom, az ördög vigye el! Amióta Alice telefonált... Alice - szép név, ugye? Én választottam. Persze, hát az én lányom. Vagyis, akarom mondani, az uram más nevet akart. Tán Cristinát. Vagy Máriát, már nem emlékszem. Mindegy, olyat, amiből tizenkettő egy tucat. Legalábbis a mi városunkban. Fodrász- és könyvelőnő-nevek. Nem, drágám, Alicénak fogjuk hívni, ehhez ragaszkodom, mert ez hercegnői név. Valahogy az jár a fejemben, hogy egz szép névhez ugyanolyan szép élet is tartozik. Nem hercegnő, hanem mérnöknő lett belőle. Én akartam mindenáron, hogy mérnök legyen. Elképzeltem, hogy ugyanabban a gyárban helyezkedik el, ahol én dolgoztam akkoriban, és minden sarkon azt beszélik majd: ismeritek Apostoae Emiliát? Na, hát Alice mérnöknő az ő lánya. De mire munkába állt, a kommunizmus megbukott, és a gyár, ahol dolgoztam, tönkrement. Pár év alatt romhalmaz lett belőle, benőtte a gaz, és már csak kóbor kutyák tanyáznak benne. Még az ablakokat is ellopták, a vezetékeket is kitépték. Ha arra járok, elfordítom a fejemet. Becsszó, összeszorul a szívem. Az az érzésem, hogy a részlegünkön ottmaradt a megmerevedett testünk, készen arra, hogy bármikor felvegyük a munkát. Hogy ez csak valami áramszünet. Persze ez nagy hülyeség, hisz az  az idő nem jön vissza már, de így érzem. Mondják, hogy a Coca-Cola megvette az egészet, hogy palackozónak használja. Nem értem, sokan miért örülnek ennek. Én biztos nem dobom ki a pénzemet méregre; az is hülye, aki megveszi!"