...október 16... a Kenyér Világnapja... eme jeles nap tiszteletére... na jó, fogalmam sem volt róla, hogy létezik ilyen nap, azt pedig végképp nem gondoltam, hogy ma van... míg... el nem olvastam
Limara bejegyzését... Viszont a tudatalattim ugyancsak a helyén van mostanság, mert mintha csak éreztem volna eldöntöttem, hogy ma ha törik ha szakad kenyeret fogok sütni. Úgyhogy mire Limara sorait olvastam már már javában kelt a napi adag... olyannyira, hogy még kísérletezni is volt kedvem bokros teendőim mellett (maradjunk annyiban termékeny egy nap sikeredett... Többek között 2 év után végre sikerült lejutnom a pincébe megnézni, hogy melyik az én rekeszem... sőt sikerült pár lim-lomtól is megszabadulnom :))))
De maradjunk csak a kenyereknél, illetve a mai kísérletnél. Tulajdonképpen egy nagyon óvatos próbálkozás volt, ugyanis mint utóbb kiderült jóval több olivabogyót és szárított paradicsomot is elbírt volna a recept, de azért így is lehetett érezni a különbséget. A már bevált
gépi fehérkenyeret sütöttem olivabogyó és szárított paradicsommal megspékelve. Körülbelül 6 darab apróra metélt fekete olívabogyó és 2 darab aszalt paradicsom került bele... ennek a dupláját is elbírta volna és akkor egy sokkal intenzívebb, olaszosabb kenyeret kapok... de majd legközelebb :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése